BRABHAM BT56 NO.7 3RD MEXICAN GP 1987 RICCARDO PATRESE /Spark S7106 1:43/

egy győzelemre és világbajnoki címre esélyes autóval versenyezhetett, addig 1986-ban a Brabham-el már a pontszerzésnek is örülhetett.

A BT55-ös egy „meg nem értett zseni” volt, aminek újításait a McLaren sikeresen beültette az MP4/4-esbe, amivel Senna és Prost 1988-ban felmosta a padlót a mezőnnyel. A BT56-ossal a Brabham csapata visszatért a hagyományosabb konstrukcióhoz. Gordon Murray, aki hosszú ideje brit csapat tervezője volt a McLarenhez igazolt, ami azt jelentette, hogy a BT56-os lett az első olyan Brabham versenyautó, amelyet nem Murray tervezett a BT37 óta, amely az 1972-es és 1973-as szezonban versenyzett.

Murray elvesztése nagy érvágás lehetett a csapat számára, de a Brabham olyan régen látott mélységekbe süllyedt 1986-ban, hogy onnan már csak felfele vezethetett az út. Bár ez a konstrukció is ugyanolyan csapnivaló volt, mint az elődje, de Patrese-nek a mexikói nagydíjon így is összejött egy dobogós helyezés. Az olasz a harmadik helyre kormányozta be a BT56-ost, ami kis túlzással csodaszámba ment. Hihetetlen, de ez volt a szebb napokat is látott istálló utolsó előtti dobogós helyezése.

Riccardo Patrese bár professzionizmusáról tanúbizonyságot adva, sosem kritizálta csapatát, de eljött azaz idő nála is, amikor végleg betelt a pohár. Még az 1987-es szezonzárón engedett a Williams hívó szavának, akik a sérült Nigel Mansell helyére ültették be az ausztrál nagydíjra és olyannyira elégedettek voltak vele, hogy 1988-ra a teljes szezonra leszerződtették.

Patrese 1987-es versenyautóját a Spark adta ki 1:43-as méretarányban.