Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k (sütik) használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

Drive to Survive - Hajsza a rajongókért /véleménycikk/

Balogh László
2022. 03. 23. 23:07:14
Drive to Survive - Hajsza a rajongókért /véleménycikk/

A Drive to Survive sorozatot minden Forma 1 rajongó ismeri. Milyennek láttuk mi a 4. évadot?  Tetszett-e, vagy kevésbé?

Ebben a cikkben Laci, több cikkünk szerzője (aki maga is modellautó gyűjtő), és Dénes, a Pit Lane Modelshop vezetőjének gondolatait osztjuk meg veletek. 

Jó olvasgatást!

 

 

 

- Laci, te miért szeretted meg a Drive to Survive sorozatot?

L: Manapság már akkora a felhajtás a Forma-1 körül, hogy lassan egy-egy pilóta már tüsszenteni sem tud anélkül, hogy valamelyik portál ne írna erről. Óriási lett az információ áramlás és a király kategória kicsit számomra mára elvesztette a titokzatosság varázsát. Ennek ellenére miért is szerettem meg a Drive to Survive-t? Mert egy olyan világba vitt be minket, amit jól ismerünk, de mégis egy új perspektívából láthattuk. Megismerhettünk remek egyéniségeket, mint például Günther Steinert, aki sokadik csapatfőnökből emelkedett ki a sorozatnak köszönhetően a Forma-1 rocksztárjává. Továbbá új szemszögből láthattunk ismert történéseket és végre azok is megkapták a rivaldafényt, akik a nagy csapatok mögött csak az árnyékban voltak.

- Tehát jó, ha a kicsiket mutatják?

L: Igen, nekem főleg azért tetszett az első évad, mert a Mercedes és a Ferrari kvázi kimaradt belőle. Ez elég hülyén hangozhat egy Ferrari drukker szájából, de amikor egész évben (2018-at írunk) másról sem szól a média, mint a két élcsapat rivalizálásáról, akkor igazán jó egy kicsit kiszakadni ebből, és megismerni a többieket. Vajon ők milyen harcokat vívnak meg a mezőny közepén vagy a végén? Milyen dilemmákkal szembesülnek? A sorozat persze így sem volt tökéletes. Megvoltak a szokásos hollywoodi klisék, történelmi pontatlanságok és eltúlzások, de valahogy mégis az egész az újdonság üdítő erejével hatott. Forma-1-ből egy rajongónak pedig sosem elég.

Ám meddig lehet egy egyszer jól bevált receptet újra és újra felhasználni? Jött a második évad, amikor már a két „nagykutya” is beszállt a buliba és úgy kezdett ellaposodni és egyre "klisésebbé" válni az egész. Míg az első évadnak megvolt egy íve, addig a többi évadban ide oda csapkodtak az időben. Persze, ettől még szórakoztató volt, és ugyanolyan lelkesedéssel vártam az új évadokat a holtszezonban; de egyre kevésbé volt már érdekfeszítő. Viszont most egy izgalmas szezonon vagyunk túl, ami tálcán kínálta a jobbnál jobb sztorikat a készítőknek. Ezért is vártam nagyon a Drive to Survive legújabb évadát.

- Mit szólsz a 4. évadhoz?

L: Ha röviden össze akarnám foglalni a negyedik évadot, akkor idézném egy haverommal való beszélgetésemet, aki még nem látta a legújabb részeket:

- Milyen volt az új Drive to Survive? A szokásos?
- Igen, a szokásos.

Szóval, aki arra számított, hogy a sorozat névjegyévé váló lassítások, drámai zene és közeli képek elmaradnak, akkor azok nagyot fognak csalódni. Persze igazából – részemről – ezekkel van a legkevesebb problémám, mivel ezek nélkül már el sem tudnám képzelni a Drive to Survive-ot. A nagyobb baj, hogy én az egészet egy nagy kihagyott ziccernek éreztem.

- ...tehát annyira nem vagy elragadtatva...

L: Ezt a sorozatot érdemes a helyén kezelni. Nem egy szezonösszefoglaló és nem egy szakmai dokumentumfilm. Egy szórakoztató limonádé műsor, és ezzel még mindig nem lenne semmi bajom. Nekem az a fő problémám, hogy most már évről-évre ugyanarra a kaptafára húzzák fel a részeket. Kiragadnak egy-két pilótát és megmutatják a hős bukását, majd felemelkedését. Amikor az epizódok nagy része ugyanezt a receptet követi, az már eléggé unalmas tud lenni.

Természetesen a 2021-es szezon után, ami különösen kiélezett bajnoki csatát hozott, nem meglepő, hogy a sorozat két főszereplője Max Verstappen és Lewis Hamilton – vagyis inkább a két csapatfőnök Christian Horner és Toto Wolff – de ettől függetlenül nagy szívfájdalmam, hogy bizonyos csapatokat, pilótákat és fontos történéseket kihagytak. Természetesen 10 rész nagyon szűkösnek tűnik egy ilyen szezon után, de mégis erős hiányérzetem maradt. Míg a kétségtelenül szórakoztató Daniel Ricciardo-val sokat foglalkoznak, addig szó se esik Vettel-ről és az Aston Martin-ról vagy a Forma-1 egyik legemblematikusabb figurájáról Kimi Räikkönen-ről, aki utolsó szezonját teljesítette a Forma-1-ben 2021-ben – persze ő nem is egy kamerabarát eset. Azért ezek nem olyan dolgok, amiket el lehet intézni egy kézlegyintéssel.

A Drive to Survive sosem a teljes sportszakmai hitelességéről vagy alaposságáról volt híres, de azért fájó volt nézni, ahogy egyes sztorikat mennyire foghíjasan mutattak meg. Legjobb példa a Hungaroringi verseny, ami minden volt csak unalmas nem. Ennek ellenére mégsem került még említés szinten sem szóba az, hogy Alonso hősiesen védekezett Hamilton ellen, ami elengedhetetlen volt Esteban Ocon élete első futamgyőzelméhez. Vettel kizárásáról és ezzel második helyének elvesztéséről sem esett egy árva szó sem, pedig az is megért volna egy külön történetet.

Amit eddig a legjobban szerettem ebben a szériában, az most nem igazán érvényesült. Nem igazán tudtam meg semmi újat erről a szezonról. Talán az egyetlen számomra váratlan dolog, amit bemutattak az, hogy Lando Norris és Daniel Ricciardo nem igazán jön ki jól egymással. Persze ezt is érdemes erős fenntartásokkal kezelni, mint ahogy a harmadik évadban is úgy adták el nekünk Norris-Sainz párosát, mint akik végletekig rivalizálnak egymással, miközben ha valaki nem egy barlangban él az is tudja, hogy ez a két srác országos cimborák. A Netflix sorozata nem egyszer él a csúsztatással, ami nem tesz jót a széria hitelességének. Egyre több pilóta kritizálja is őket emiatt és ezért nem állt kamera elé Max Verstappen sem, ami elég nagy érvágás lehetett a készítők számára, mivel ő lett 2021-ben a bajnok.

- Kinek ajánlanád, hogy nézze meg az új évadot?

L: Igazából már nem is tudom, hogy kiknek készítik ezt a sorozatot. A Forma-1 rajongók idegrángást kapnak a temérdek hibától és csúsztatástól, amit elkövetnek a készítők. Amikor egy jeleneten belül sokszor össze-vissza vagdosták be a vágóképeket, például George Russell vagy háromszor áthaladt az Eau Rouge-on egy körön belül - az kicsit gáz. A keményvonalasoknak az is feltűnhet, amikor bizonyos rádió bejátszásokat ollóznak össze, amik nem ott és nem úgy hangoztak el, ahogy a sorozatban bemutatják. Akik pedig ennek a szériának a hatására akarják elkezdeni nézni a Forma-1-et, azok egy torz képet kapnak a száguldó cirkuszról. Persze jók az aláfestő zenék, vannak vicces pillanatok és Günther Steiner még mindig zseniális, de a Drive to Survive-nak érzésem szerint nagyon gyorsan meg kell újulnia, mert elkezdett iszonyatosan ellaposodni.

Számomra csalódás volt a negyedik évad, pedig izgalmas szezonunk volt, de a Netflix-nek nem sikerült kihozni belőle a legtöbbet. Nézhetetlen lett volna? Semmiképpen, inkább csak egysíkú és kissé unalmas. Ideje, hogy a készítők meghallgassák a nézők kritikáit!

 

- Dénes, mi az, amit még meg tud mutatni ez a sorozat?

D: Ha mégis van, amiért volt értelme leforgatni a jeleneteket, amelyek a kezdetektől fogva képesek lekötni a figyelmet: az emberek. Évtizedeken át a Forma 1 versenyzői, és főleg a csapatok vezetői nagyon távoliak voltak a számunkra, szinte megközelíthetetlenek. Ugyan a közösségi oldalakon megosztották az életük szebb pillanatait, de még így is nehéz volt elképzelni, hogy ők is valahol olyanok, mint bárki más. Az álarc mögött mindennapi dilemmákat, családi ebédeket, emberi érzelmeket látunk. A mindig kegyetlen csapatfőnökök is ugyanúgy szerető családapák, akiknek gyermekei ugyanúgy viselkednek, mint más gyermekek. A feleségek ugyanúgy támogatják férjüket, mint más feleségek. Jó ezt látni, hogy ilyen közel engedik magukhoz a rajongókat, mert ezzel legalább olyan erős kötődést is ki tudnak váltani bennük, mint egy győzelemel a hétvégén. Ebben kétségtelenül sokat nyújt a sorozat.

A Forma 1 nem csak technikában újul meg a szemünk láttára, hanem gyakorlatilag minden aspektusában. Erre a változásra, amelyet a DTS ad már évek óta, nem mindenkinek volt ugyanolyan mértékben szüksége. Sokan vannak továbbra is, akik a nyers erőt keresik, akik órákat töltenek egy telemetriai adatsor elemzésével, vagy épp a kerékcsere mozdulatait élvezik. Akiknek a "körítés" nem jelent sokat, akik év közben mindent látnak, mindenkit követnek a közösségi oldalakon, és minden cikket elolvasnak, azok nem a DTS-ből fogják megismerni az F1-et. De ők már valószínűleg ismerik ettől függetlenül is, nekik legfeljebb az ad újdonságot, ami sosem került adásba, vagy jelent meg a sajtóban. Akik viszont még újak, azoknak az érzelmeit meg kell hódítani valami olyasmivel, amit 10 rész alatt képesek is befogadni - és ez nem egy 10 órás telemetriai elemzés lesz az iskolapadban.

 

 

A cikkel eltérő is lehet a véleményed. Szeretheted a DTS-t, kritizálhatod is, egy dolog viszont közös bennünk: szeretjük a Forma 1-et :)