Leírás
Az eredetileg Olaszországban született, de amerikai nemzetiségű versenyző a Ferrari segélykiáltására érkezett vissza Monzába, hogy IndyCar és egyéb más elfoglaltságait félretéve újra egykori csapata színeibe öltözhessen.
Bár Andretti minden szempontból megfelelt a célra, hogy futamot nyerjen – elvégre ő volt 1978 világbajnoka és nem utolsó sorban hozzá fűződött az olasz pályarekord, illetve délies neveltetése miatt könnyen egymásra tudtak hangolódni a csapattal – ám volt egy apró bökkenő. Előtte sosem vezetett turbó-erőforrású F1-es versenygépet. Bár a vörösek mindent megtettek, hogy ő és az autó ráérezzenek egymásra még a hétvége előtt, ám ennek sikerességét nem lehetett előre megmondani.
A pénteki első kvalifikáción Mario Andretti többszöri dugóba keveredés okán csak a hatodik helyet tudta megszerezni, azonban a szombati nap már egészen más volt a helyzet. Először csapattársa, Patrick Tambay autózta a legjobb időt, azonban a Ferrari öröme nem tartott sokáig, ugyanis Nelson Piquet a Brabham-BMW színeiben hamar felülírta az ő időeredményét. Tambay erre már sajnos nem tudott reagálni, ugyanis mindkét időmérős gumiszettjét elhasználta már. Azonban ekkor kigördült a bokszutcából a nap hőse, Mario Andretti személyében, aki egy 1:28.472-es időt autózva azonnal magához ragadta a pole pozíciót az utolsó másodpercekben, hatalmas ovációt kiváltva a közönségből.
A verseny napján azonban a motorturbó cserben hagyta az egyszeres világbajnokot, így aznap csak a harmadik helyre állhatott már fel a dobogón, viszont a Ferrari így is győzedelmeskedett a hazai aszfalton, szombaton Mario Andrettinek, vasárnap Patrick Tambaynek köszönhetően.
A Brumm ezt a fényes visszatérést örökítette meg 1:43-as méretarányban, csodás kivitelezésben.
